Elnevezések

Az Aikido gyakorlatainak megkülönböztetésére tradicionális elnevezéseket használunk, melyek – mint a harcművészetek esetében legtöbbször – rövidek és lényegre törőek. Túlnyomórészt jól leírják a gyakorlatokat, mégpedig a legjellemzőbb mozdulatokon keresztül. Azonban sokszor ezeket az elnevezéseket megérteni csak akkor lehet, ha arra pontos magyarázatot kapunk. Így is előfordulhat, hogy hosszú évek után értjük meg azok jelentését. Többször megtalálhatóak vezényszavak vagy számok az elnevezésekben, így biztosítva azok rendbeli végrehajtását, amolyan formális módon. Azaz formagyakorlatokról beszélünk. Mint az elnevezés is mutatja, meghatározott mozdulatsorokat hajtunk végre egymás után, a lehető legnagyobb pontosságra törekedve. Így alapgyakorlatozva, formagyakorlatozva. Ezeket az alapmozgásokat pontosan elsajátítva haladunk előre a gyakorlásban, önmagunk fejlesztésében. E folyamat közben a formális gyakorlatokból lesznek az alkalmazott gyakorlatok, ha úgy tetszik, a technikák, amelyek szinte teljesen eltérnek az alapok végrehajtásaitól.

Visszatérve az elnevezésekre. A mai modern Aikidóban ismeretes a “Happo” (nyolc irány) gyakorlásának a módja, azonban a “Roppo” (hat irány) kevésbé. Eredetileg Ueshiba használta ezt a kifejezést az 1938-ban megjelent technikai kézikönyvében, melynek címe Budo. A mai modern aikidó a roppo kifejezés helyett a hanmi kifejezést használja. A hanmi az a “testtartás pozíció” amelyet az kezdő aikidóka legelőször megtanul, majd ebből indítja a technikái nagy részét. Nem egy kőbe vésett szabály, de fegyveres (ken) gyakorlás esetén migi (jobb), pusztakezes (taijutsu) gyakorlás esetén hidari (bal) oldali hanmi-ból kezdjük a gyakorlatozást a Budo, és Ueshiba javaslata szerint. A happo esetén 45 fokosak az irányok szög elfordulásai, a roppo esetén 30 és 60 fokosak.

Happo és Roppo

.
Happo és Roppo

Manapság többnyire az “omote” és “ura” elnevezéseket használjuk ugyanazon technika előre és hátra irányokban kivitelezett változatainak megkülönböztetésére. Egy régebbi elnevezés szerint ezek megfelelője az Ich/Ichi és a Ni, az egy és a kettő számok. Az egy az előre-, a kettő a hátrafelé irányt jelenti. Mindig azt tapasztaljuk, hogy az Aikidó technikák nem kivitelezhetőek, ha a gyakorló partner valódi támadási szándék nélkül közelít felénk. Alapvetően kétféle irányultságú lehet a támadási szándék megragadások esetén: toló vagy húzó. Ebből a szempontból húzás esetén az előre irányuló változatot (omote), tolás esetén a hátrafelé irányt (ura) alkalmazza az Aikidó. Vizsgáljuk meg az irányultság kérdését egy másik szemszögből. A támadási szándék adott. Ismeretes az úgynevezett “Irimi” lépés, azaz a belépés (előrelépés), és a kifordulás, amit Aikidó stílusonként többféleképpen neveznek (Tenkan, Ushiro vagy Soto Mawari, esetleg Soto Tai Sabaki). Az “elsőt” megelőzéskor, a “másodikat” kései reagáláskor használja a stílus.

Omote

Omote

Említsünk meg még egy kitüntetett állapotot. Ez az oldalra, tehát a támadási vektorra merőleges irány, a “Yoko”. Elmondhatjuk, hogy az “Irimi” és a “Yoko” közötti szögbeli kitérés belépésnek, a “Yoko” és a “Tenkan stb.” közötti szögbeli kitérés ez előre iránnyal ellentétesnek (hátrafelé mozgásnak) minősül. A technikákat megvizsgálva az előbbi esetben túlnyomórészt “omote”, az utóbbiban “ura” változatot alkalmazza az Aikidó. Tehát időzítésbeli különbségeket fedezhetünk fel. Támadás megtörésére megelőzve azt belép, kései reagálás esetén hátrál, kifordul. Persze ezek kombinációja is előfordulhat (pl. Shiho Nage).

Ushiro

Ushiro

Tehát, ha találkozunk ilyen elnevezésekkel, mint Ikkyo Ich/Ichi vagy Ni, az nem jelent mást, mint omote vagy ura, utalva annak végrehajtási irányára, megválasztásánál gondolva a célszerű és lehetséges kivitelezésre az időzítés figyelembevételével.

aikidoturista

cimkék:aikido